Oda a hazai veretlenség

2016.03.26, 16:51 Kosárlabda
Egy félidőn át jól játszottunk a Körmend ellen, ám a fordulás után emeltek a fordulatszámon a vasiak és végül megérdemelten nyerték meg a mérkőzést.  

 

NB1 - Középszakasz, 1. forduló
 Atomerőmű SE - Egis Körmend
73-81
(24-21, 21-18, 12-21, 16-21)
(24-21, 45-39, 57-60, 73-81)
Vezette: Cziffra Cs., Török R., Praksch P., (Páli K.)

  ASE: Dunn 26/6, Robinson 6, Barnies 6, Eilingsfeld 2, Tóth 13/3.
Csere: Fomin 7/3, Medve 6/6, Watkins 3, Kovács 2, Will 2. 
Vezetőedző: Schmidt Béla 

MTE: Petty 15/3, Channels 15/9, McKinney-Jones 14/6, Tóth N. 4, Duinker 13/3.
Csere: Dickerson 10/6, Ferencz 8/6, Lakosa 2.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Kipontozódott : - ill.

Chris Dunn álomszép triplájával indult a találkozó, amerikai irányítónk emberről, nagyjából nyolc és fél méterről talált a gyűrűbe. A válasszal nem maradt adós a Körmend sem, Duinkert hagytuk bántóan üresen, mintha nem hittük volna el, hogy képes bedobni a vonalon túlról. Hát, sajnos képes volt. A vendégek a folytatásban is támadásban maradtak, agresszíven és jó szellemben kosaraztak, és bár mi is be-betalálgattunk, mikor Schmidt Béla a negyed derekán időt kért, már öttel ment az MTE. a különbség elsősorban a triplákban rejlett, abból már három volt a vendégeknek eddigre. Az időkérés szerencsére jó hatással volt a mieinkre, három jó védekezést is bemutattunk, melyek után ráadásul eredményesen is támadtunk, így Dunn sorozatban dobott második duplája már a vezetést eredményezte. Közben azért a cserék is elkezdtek a pályára "szivárogni", ott Dickerson és Ferencz, itt Fomin, Medve és Watkins kapta meg a behívót. A negyed végére sikerült tovább növelni a nyomást a vendégeken, Medve saroktriplája után már hat pontos előnyt mutatott a tábla, ám volt még hátra 10 másodperc, ami pont elég volt Wesley Channels számára, hogy hármat lefaragjon belőle.

A második negyed sem hozott nagy változást a játék képében, továbbra is - hacsak minimális előnnyel is, de - vezettünk A túloldalon ekkor már újra a kezdőcsapat volt a pályán, ennek ellenére nálunk a pályán lévő Kovács - Medve - Will - Fomin - Watkins sor még növelni is tudta a korábban megszerzett előnyünket. Persze ez is csak ideig-óráig volt tartható, Petty és Channels révén megkezdte a zárkózást a vendégcsapat, sőt nemcsak hogy megkezdték, de Duinker büntetőivel egészen kettőig feljöttek. A találkozó irama és hangulata egyébként kimondottan jó volt, és mivel egyik csapat sem tudott ellépni a másiktól, az izgalmakra sem lehetett panasz. Az ASE legjobbja az első félidőben egyértelműen Chris Dunn volt, aki már a negyed derekán 15 pontnál járt, tarthatatlannak bizonyult a vasiak számára. A túloldalon több jó teljesítmény is akadt, Channels és McKinney-Jones is jól játszott, de Josh Duinkerre sem lehetett panasz. Aztán a negyed végére Dunn mellé Tóth Ádám is feljavult, sorra szerezte a szebbnél-szebb centergólokat, vezérletével pedig hat pontos előnnyel zártuk az első félidőt.

Robinson dudaszóra dobott, finoman szólva is szerencsés duplájával indult a második félidő, de őszintén megvallva, ez ott és akkor senkit nem érdeket, mert miután Dunn hozzátett még kettőt, a meccs során először tízzel mentünk. Aztán mielőtt elkezdhettük volna szokni a "magabiztos" vezetés keltette euforikus érzést, a Körmend egy jó fél perc alatt lefelezte a differenciát. Aztán fordulás, és megint robban a csarnok: Tóth Ádám az lejáró támadóidő által szorongatva csodaszép hármast dobott! Ezzel ismét közte nyolc, ám ez a hármas mintha az ellenfélre lett volna jobb hatással, Channels és Petty vezérletével bemutattak egy 7-0-ás rohanást, így mikor Schmidt Béla ismét időt kért, már csak egy volt közte. Hogy ott mi hangzott el, az persze rejtély marad, de egy biztos, mikor visszajöttünk, zónavédekezésre cseréltük az addigi emberfogást. A körmendi rohanást azonban ez sem állította meg, McKinney-Jones sikeres ziccere már vendégvezetést hozott. Szerencsére komolyabban ellépniük nem sikerült, mert ha kínkeservesen is, de egy-egy kosarat mi is tudtunk szerezni, de a remekül játszó McKinney-Jonesra egyszerűen nem volt válaszunk, így nem meglepő módon a vendégek kezdhették előnyből a záró felvonást.

És hogy tovább gyarapodjon a gondok száma, Dickerson és Petty is eredményesen célzott az első percben, a körmendi fór így nyolcra nőtt, mi pedig nagy bajban voltunk. A vendégszurkolók extázisban űzték-hajtották az övéiket, akik szélsebesen, igazi csapatként játszva robogtak a győzelem felé. Nem elég, hogy rendre megtalálták a rést a védekezésünkön, de még a saját palánkjuk alatt is olyan falat húztak fel, melyen nem tudtunk átjutni. Már a negyed fele eltelt, és mikor Dunn révén megszereztük az első kosarunkat, apró szépséghiba, hogy a vendégek eddigre már 14 pontot írtak fel a táblára. sokadik időkérésünk aztán végre meghozta a hatást, Dunn és Robinson révén néggyel ismét közelebb kerültünk, de még így is volt közte tizenegy, ami tekintve, hogy csak bő négy perc volt hátra a meccsből, elég lehetetlen küldetésnek tűnt. Főleg, mikor egy végletekig kijátszott támadás után Channels hidegvérrel beemelt egy hármast, porba taposva feltörő lelkesedésünket. Innen - bár mindent megtettünk - már nem is volt visszaút, nem tudtuk utolérni a Körmendet. Elveszítettük a mérkőzést, és vele együtt a hazai veretlenségünket, ami nem jó előjel a még csak most kezdődő középszakaszra nézve.

Fotó: Molnár Gyula