Megvan a középszakasz első győzelme!

2015.03.25, 16:59 Kosárlabda
Hatalmas akarattal és szívvel játszva, az utolsó pillanatig küzdve megszereztük első sikerünket a középszakaszban. A hajrában a Kaposvárnak nem volt ellenszere a 30 pontig jutó Henry Dugatra.

 

NB1 - Középszakasz, 4. forduló

Atomerőmű SE -Kaposvári KK 93-86 (28-19, 26-25, 15-22, 24-20)

Paks, ASE Sportcsarnok

V.: Pálla Z., Török R., Tőzsér D. (Szabó Gy.)

ASE: Dugat 30/9, Medve 7/3, Evans 17/6, Körtélyesi 4, Szabó 12/6.
Csere: Baki 5/3, Kovács 3, Eilingsfeld 15, Markovic -.

KKK: Frazier 18/12, Fodor 12/6, Raivio 18/6, Hendlein 15/3, Spica 13.
Csere: Jancikin 10/6, Horváth -, Grebenár -, Benke -.

Az előzetesen megadott kezdőcsapatokhoz képest mindkét oldalon akad változás, nálunk ugyanis Eilingsfeld helyett Körtélyesi került be a csapatba, míg a túloldalon a sérültként feltüntetett Spica volt ott a feldobáskor a pályán. A kezdés nekünk sikerült jobban, előbb Szabó szórt be egy triplát, majd Dugat egy duplát, így egy perc alatt 5-0-ra megléptünk. A folytatásban azért at ellenfél is aktivizálta magát, Spica mutatott be egy szép centermozdulatot, aminek két pont lett az eredménye, ám Szabó és Medve révén erre újabb öttel feleltünk. Ez a hét-nyolc pont körüli különbség állandósulni is látszott a negyed hátralévő részében, igaz ehhez kellett az is, hogy extrán dobtuk a hárompontosokat az első játékrészben: az első hét kísérletünkből öt a gyűrűben landolt. Sajnos Hendlein Rolandra, mint a bajnokság egyik legjobb négyesére nem igazán volt ellenszerünk, ő rendre meg tudta verni emberét, vagy pedig Frazier találta meg üresen a palánk alatt. A negyed vége így is a miénk lett, Szabó duplájának köszönhetően kilenc pontos előnnyel zártuk az első etapot.

Érdekesség, hogy Fekete Ádám egyet sem cserélt az első negyed során, sőt a másodikra is a kezdőötösével jött vissza. Közülük ketten, Hendlein és Raivio is betaláltak az első percben, így négy pontra fel tudott zárkózni a vendég gárda. Közben újra elkezdtek potyogni a hármasok is, a túloldalon Hendlein és Raivio, nálunk Baki emelt be egyet. Közben szigorítottunk egy kicsit a védekezésünkön, ami rendre kivédekezett kaposvári támadásokat, valamint indításból szerzett gólokat eredményezett, ez utóbbiban Körtélyesi járt az élen. A negyed derekán tizenegyre növeltük előnyünket, időt is kért Fekete Ádám. Az edzői intelmek nem hoztak komoly változást a játék képében, nem igazán tudott közelebb kerülni a Kaposvár, mindössze a különbség szinten tartására futotta erejükből. Hiába volt fent náluk Spica és Hendlein személyében két jóval két méter feletti játékos is, Eilingsfeld Jánossal egyszerűen nem tudtak mit kezdeni, a közönségkedvenc 13 pontot szórt ebben a felvonásban, amivel oroszlánrészt vállalt a félidei tíz pontos előny kiépítéséből.

Bohózatba illő jelenetekkel indult a második félidő, a csapatok sorra hagyták ki a nagyobbnál-nagyobb lehetőségeket. Másfél perc alatt nagyjából 7-8 alkalommal cserélt gazdát a játékszer, és legnagyobb sajnálatunkra a végül kaposvári kosárral zárult le az "őrület". Ez meg is adta a szükséges lelkierőt a vendégcsapatnak, amely egészen öt pontig felzárkózott, mire mi is gyűrűbe találtunk. A támadójátékunk a folytatásban is eléggé döcögött, ami az első negyedben bement, az most mind kifelé pattant. Éppen ezért jött lélektanilag nagyon fontos pillanatban Dugat hárompontosa, amely megnyugtatta egy kicsit a társakat. Henry igazi vezérként játszott ezen a mérkőzésen, rendre jó döntéseket hozott, és kulcsszituációkban vállára tudta venni a csapatot. Persze ez még nem azt jelentette, hogy meg is nyertük a meccset, amit élénken be is bizonyított egy 10 másodperces szakasz, amely egy eladott labdából indult, egy le nem szedett lepattanóval folytatódott, és öt kaposvári pontot eredményezett. A negyed végén még kialakult némi polémia annak kapcsán, hogy ért-e gyűrűt a labda egy kaposvári támadás során, a kérdést végül a videobíró segítségével döntötték el, a mi javunkra. A negyed végére így is mindössze egy kosárnyi közelségbe került a Kaposvár, izgalmas utolsó negyedre volt kilátás.

Sajnos a záró felvonás nem a mi szánk íze szerint kezdődött, előbb Raivio fejezett be egy indítást faulttal együtt, majd az ítélettel egyet nem értő Szabó Zsolt kapott egy technikai hibát. Raivio a büntetőket is értékesítette, majd az azt követő támadásból Fodor Márton szórt be egy hármast, négy pontos előnyhöz juttatva csapat.  Nagy volt a baj, ráadásul egy kivédekezett támadás után Hendlein is betalált, hatra növelve az előnyt. Ismét fontos pillanatban találtunk be, ezúttal Evans célzott pontosan a vonalon túlról, majd ismét Dugat volt eredményes. A játékosok összeszorított fogakkal, lángoló szemekkel mentek előre, aminek meg is lett az eredménye: előbb Medve harcolt ki büntetőket, és értékesítette is azokat, visszavéve a vezetést, majd Dugat emelt be egy újabb hárompontost. Ezzel a 10-0-ás sorozattal teljesen lenulláztuk a Kaposvárt, ismét időt kellett kérnie Fekete Ádámnak. Ezúttal azonban nem tudta megtörni a lendületünket ez a húzás, újabb öt ponttal nyújtottuk immáron 15-0-ra a rohamot. 3:39 volt vissza ekkor, a Kaposvár megint időt kért. Az ezt követő támadás végén Fodor dobhatott a vonalon túlról, Medve ráesett, jogosan jött a három büntető, amelyből kettő a helyére is került. Frazier is érezte a helyzet fontosságát, Dugathoz hasonlóan csapata élére állt, és két hármassal egészen kettőre zárkóztatta az övéit. Ekkor ismét Dugat villant, egy szép betöréssel lökött egyet a szekéren, majd Spica - kettőből egy bedobott - büntetője után ismét ő talált be, ezúttal középtávolról. 31 másodperc volt hátra, öttel mentünk, mikor kikérte utolsó idejét is Fekete Ádám, innen azonban már nem volt visszaút. A harminc pontig jutó Dugat vezérletével, óriásit küzdve, mindent beleadva megnyertük a mérkőzést, és megszereztük első győzelmünket a középszakaszban.

fotó: Molnár Gyula